„Látni kell, hogy van egy sok szempontból kivéreztetett civil társadalom, amely változásokat akar, és lehetőleg azonnal” – mondja Csere Áron, a miskolci Dialóg Egyesület elnöke, aki szerint a civilekkel való párbeszéd fontos információhoz juttatja a politikát, és ez nem váltható ki belső körből származó megállapításokkal.
Miskolcon nagyon színes a civil paletta, mások mellett zöld, szociális, kulturális és sportszervezetek is megtalálhatók a városban. A Dialóg Egyesület összekötő szerepet vállalt, fő célja, hogy erősítse az állampolgári aktivitást. Olyan közösségeket és kezdeményezéseket támogat, amelyek főként a helyiek belső igényeire és erőforrásaira építkeznek. Keresik azokat az elkötelezett embereket, akik tenni akarnak a változásért; szeretnénk összekapcsolni a már felépített civil szervezeteket azokkal a szomszédsági, városrészi csoportokkal, akik az egész város „szövetét” alkotják. Utóbbiakat támogatja abban, hogy a lehető legjobban bekapcsolódhassanak a város életébe. Ebben 2020 óta dolgoznak együtt aktívan az önkormányzattal és más civil szereplőkkel.
Kell a közös gondolkodás
– Mit tapasztalnak, ma milyen ügyek mozgatják meg leginkább az embereket?
– Azt látjuk, hogy a zöld ügyek érezhetően erősödnek Miskolcon is. Ez egy olyan, komoly és közös minimum, amire a legtöbben magas szinten rezonálnak. Ez volt a központi témája a fél évvel ezelőtt Miskolcon megtartott közösségi gyűlésnek is, amit a miskolci önkormányzattal és a DemNet Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvánnyal közösen szerveztünk meg. Azt vizsgáltuk a kisorsolt helyi lakosokkal, hogy milyen intézkedéseket, stratégiákat kellene az önkormányzatnak alkalmaznia annak érdekében, hogy javuljon a levegő minősége.
Emellett a közvetlen környezetük ügyei érdeklik leginkább az embereket; ha megváltozik valahol a forgalmi rend, ha valamit építenek, esetleg ezzel párhuzamosan lerombolnak – mind-mind olyan kérdések, amelyek sok aktivitást váltanak ki az emberekből, és általában az ellenállás oldalán. Ez persze egyfelől nagyon is helyes magaviselet, hiszen felhatalmazottnak kell éreznünk magunkat, hogy egyfajta kontrollt gyakoroljunk a hatalom fölött. Másrészről azon dolgozunk az önkormányzattal – ami maga is egy autoritás –, hogy ezek a problémák meg se szülessenek. A részvételiség éppen arra ad lehetőséget, hogy a kellő információk mellett a lehető legjobb döntéseket hozza meg az önkormányzat a miskolciak bevonásával.
– Ez egy jó példa arra, hogyan lehet becsatornázni a civil akaratot az önkormányzati döntéshozatalba.
– Igen, ez egy pozitív példa, mert egyébként – őszintén szólva – jóval bonyolultabb folyamat. A közös tanulás és gondolkodás sokat segíthet azon, hogy a távolság csökkenjen. Látni kell, hogy van egy sok szempontból kivéreztetett civil társadalom, amely változásokat akar, és lehetőleg azonnal, és van egy hatalmi tényező – az önkormányzat –, amelyet rengeteg nyomás ér a legkülönbözőbb oldalakról. Úgy gondolom, civil oldalról tengernyi (de nem végtelen) türelemre van szükség, mivel a civil világhoz képest jóval szigorúbban szabályozott, nehezebben mozgó „testről” van szó az önkormányzatok esetében. A részükről pedig nyitottságra és belátásra, valamint a megújulásra való képességre van szükség.
Ennek egyik szemléletes példája, hogy a februári közgyűlésen tárgyalják majd a képviselők a „részvételi költségvetést”, amiben egy 15 millió forintos keret áll a miskolciak rendelkezésére. Merthogy az állampolgárok dönthetik majd el, miként használja fel ezt az összeget az önkormányzat.
A politika nem felejt
– Mondhatnánk, hogy manapság Magyarországon szinte mindent átitat a politika – lehet még olyan ügyeket találni, amik tisztán civil ügyek?
– Minden ügy tisztán civil ügynek indul, ami utána persze átpolitizálódhat. Legyen az egy fa kivágása egy parkban, vagy egy akkumulátorgyár építése – mindig köze lesz hozzá önkormányzatnak, kormánynak. Ha mi el is felejtenénk a politikát, „ő” a legtöbb esetben nem felejt el minket. Az igazán alulról jövő kezdeményezések azok, amik sikeresen maradhatnak politikamentesek; amikor a saját anyagi, szellemi, kapcsolati erőforrásainkra építünk, akkor tudunk jobbító változásokat elérni.
– Hogyan lehet jól kezelni, ha megjelenik a politika?
– Mi magunk azt valljuk, hogy ketté kell választani a politikát és a pártpolitikát. Előbbi alatt ugyanis a közéletet értem, aminek mindenki, mi, civil szervezetek is aktív szereplői vagyunk. Lehetnek olyan célkitűzéseink azonban, amelyek bizonyos párt politikájával pont összecsengenek, vagy épp ellenkezőleg: szembe mennek azzal. A civil szervezetek elsősorban értékalapúak, és ezeket képviselni és erősíteni akarjuk. Mondok példát: ha a közösségi terünket szeretnék egy kulturált vitára használni a képviselő-jelöltek, akkor támogatnánk őket – egy saját magukat népszerűsítő eseményt azonban már nem engednénk. Mindezek mellett persze együttműködünk képviselőkkel és önkormányzatokkal. Mi alapvetően mindig is nyitottak voltunk a párbeszédre és a közös gondolkodásra, minden szereplőt szeretnénk bevonni abba, hogy támogassák az ügyünket és módszereinket. Helyi szinten eredményeket elérni valamivel könnyebb, hiszen az emberek közvetlenül érezhetik a változásokat, és ha valamit jónak találnak, akkor azon a politikai erők se akarnak változtatni jó esetben.
– Miben látja a legnagyobb előnyét a részvételi demokráciának?
– Ha kellően nyitottak a felek és valódi szándék is párosul hozzá, a civilekkel való párbeszéd mindig minőségi információhoz juttatja a politikai oldalt, amik és nem válthatók ki a belső, szakértői nézetekkel. Másrészt egy kevésbé frusztrált társadalom jöhet létre. Négy-, ötévente elmegyünk szavazni, majd sodródunk az árral. Meg kell lépnünk az egyén, és rendszerszinten is, hogy a politika ne egy fejünk fölött történő, alapvetően kommunikációs csata legyen. Ha a rendszer változik, és tényleg valós beleszólást enged az embereknek, akkor ezt leköveti az az aktív állampolgárság, amely hajlandó tenni azért, hogy változzanak a dolgok. A nap végén pedig mindenki – attól függetlenül, hol áll a rendszerben – azzal a tudattal mehet haza, hogy egy picit ma is jobbá tettük a közös életünket.
Kujan István
