Csak egy-egy lemondó legyintés a válasz, ha az idei külföldi nyaralásról kérdezzük a miskolciakat. „Nincs pénzem efféle luxuskiadásokra” – mondják többen. A Balatont, azért még van, aki megengedheti magának, egy-egy török út is akad, másoknak azonban marad a közvetlen lakókörnyezet.

„Nemhogy külföldre, belföldre sem tervezünk nyaralást. A városhatárnál messzebbre évek óta nem jutunk el” – mondja egy középkorú hölgy, miután megvette az idei első gombóc fagylaltokat a kislányainak. 450 forintnál olcsóbban már nem találnak ilyen finomságot sehol Miskolcon. Ezzel, vagyis az árak emelkedésével és az alacsony bérekkel magyarázza, miért marad idén is itthon a család. „Csak a munka, ez lesz a program nyáron egy kis pancsolással a Barlangfürdőben, sétával Lillafüreden” – mondja.

Az üzemanyagárak, valamint az euró-árfolyam emelkedése miatt elkezdtek árat emelni az utazási irodák, de minden drágul, így a külföldi nyaralás, ha nem is luxus újra, mindenesetre megfontoltságra inti a magyarokat.

Korábban Törökország volt a cél, most marad a Balaton

„A Balaton marad idén” –  sóhajt egy nagyot Ildikó. Barátnőjével, Kingával és gyermekeikkel napoznak a Szent István téren, amikor megszólítjuk őket. Azt mondják, korábban többször jártak külföldön, Kinga kétszer is nyaralt Törökországban. „Jó, jó, nem volt olcsó már akkor sem, de a befizetett összegért nagyon sok mindent megkaptunk. Most ez kimarad – mondja a fiatalasszony. Hosszasan beszélgetünk velük, de azt vesszük észre, hogy az utazás háttérbe szorul: sokkal inkább a honi gazdasági körülmények kerülnek előtérbe. Hiába, nem lehet elvonatkoztatni tőle, nyilván életünk sok aspektusában meghatározó, ha nem egyenesen döntő, meddig nyújtózkodhat az ember.

„Eddig nem néztük, mi mennyibe kerül a boltban, most már figyeljük” – panaszkodik Ildikó, akit főleg a zöldség- és a gyümölcsárak borzasztanak el. A kígyóuborkáért például nem hajlandó közel 500 forintot kiadni.

„Én azt gondolom, csak rosszabb lesz” – veti közbe Kinga. Abból azért nem engednek, hogy legalább a Balatonra ne jussanak el ezen a nyáron, és mellette marad még Eger és Boldogkőváralja, ahová rendszeresen, évente akár többször is visszajárnak.

Nekünk a rudabányai bányató a tenger

Ragaszkodunk a megszokott hagyományainkhoz, ezt erősíti meg bennünk Andrea is, aki gyermekkora óta a Balatonon nyaral. Néhány éve gondolt egy nagyot a népes családja, és összedobták a pénzüket egy fenyvesi házikóra. Idén már töltött ott egy hosszú hétvégét, a nyáron talán hosszabb időre is leköltözik majd.

– Édesanyámmal és a húgommal márciusban voltunk Portugáliában, még tavaly, kedvezményesen foglaltuk le az utat, születésnapi meglepetés volt. De ezzel ki is költekeztem erre az évre, nincs elég pénzem egy újabb külföldi üdülésre. Meg egyébként is: a balatoni nyaralónál nincs jobb. Főleg ilyen időkben –  teszi hozzá.

A KSH-tól megtudjuk, hogy 500 ezer forintnál járt a bruttó átlagbér márciusban. Norbert napi 10-12 órákat is dolgozik egy autókereskedésben, mégis értetlenkedve kérdezi: hogyan is tudna spórolni egy nyaralásra ilyen élelmiszerárak mellett?

„Nem tudok tervezni a nyárra. A környékbeli bányatavak mindig jó opciót jelentenek, így legalább az étkezésre és a szállásra sincs gondunk. A rudabányai tó van annyira szép, mint bármely külföldi állóvíz” – jegyzi meg hamiskás mosollyal.

Itthon is sok a jó hely

Nem magyarázkodás Horváth Katalin részéről, hogy miért magyar tájegységeket választ, ha utazni akar, amikor azt mondja: hazánkban is rengeteg gyönyörű hely található. „Soha nem vágytam külföldre. A férjemmel, amikor még élt, persze sokat utaztunk; voltunk a Balatonon, Sopronban, már a gyerekeinkkel Gyulán. Ma már egyedül élek, de el kell látnom idős édesanyámat, van egy idős anyósom. Nekem már nincs lehetőségem utazgatni. A gyerekek azonban készülnek, viszik az unokáimat Törökországba” – mondja.

A mediterrán ország lett volna a célállomás Papp Dóráéknál is, a családban azonban van két kisgyermek, ráadásul most építkeznek, ez pedig még egy informatikai vállalkozást vezető férjjel is nagyon megterhelné a családi büdzsét. Így marad Egerszalók. Korábban nem jártak még ott, de legalább hódolhatnak a szenvedélyüknek: szeretnek új helyeket felfedezni közösen. „Azt kell mondanom, hogy korábban a járvány és most a háború sem szegné kedvünket, utaznánk mi, de a családi fészek építése most elsőbbséget élvez” – hangsúlyozza.

Kujan István