Balassagyarmati kárpitosmester, oroszlányi könyvtáros, miskolci tanárnő, győri könyvelő, budapesti állami alkalmazott, kozmetikus magánvállalkozó, szegedi benzinkutas, hevesi újságíró – néhányan azok közül, akiket véletlenszerűen választottak ki, hogy véleményt alkossanak fontos uniós ügyekről.
Sokan azt hitték, kamuhívást kaptak, mások gyanakodni kezdtek, hogy talán így akarják tőrbe csalni, elrabolni őket, hogy aztán veséjüket, májukat jó pénzért eladják. Talán akkor nyugodtak meg, hogy mégis komoly dologról van szó, amikor megkapták a repülőjegyüket, a szállásukról szóló visszaigazolást, s a hivatalos meghívót, hogy részt vehetnek a „Future of Europe” vagyis az Európa jövőjéről szóló, tavaly szeptembertől idén áprilisig tartó konferenciasorozaton. Érvelhetnek egyes témák mellett vagy éppen ellene, s egyszerű állampolgárként beleszólhatnak abba, milyen panelek szerint hozza meg törvényeit és rendeleteit a jövőben az unió.
Független közvélemény-kutató cégek véletlenszerűen, az EU sokszínűségét tükröző kritériumok alapján – úgymint földrajzi származás, nemzetiség, városi vagy vidéki környezet, nem, életkor, társadalmi-gazdasági háttér, képzettségi szint – „sorsolták” ki a résztevőket, akiknek egyharmada 25 év alatti volt. Négy nagy témakört jártak körül, érintve a gazdaság, a társadalmi igazságosság, a munkahelyek, kultúra, a sport, a digitalizáció, az európai értékek, a jogbiztonság, az éghajlatváltozás, a környezet, az egészség, valamint az unió és a migráció témakörét.
Ajánlásokat is megfogalmaznak, amelyeket az általuk szintén sorsolással kiválasztott küldöttek az EP plenáris ülésén terjesztenek elő, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság pedig azt vállalta, hogy ezeket az ajánlásokat későbbi munkája során figyelembe veszi. Olyannyira ezt kell tenniük, hogy ha netán az állampolgári ajánlások ellenében döntenének nagyobb horderejű, s a konferenciák végén ajánlásokkal is megerősített ügyekben, úgy annak okát külön is meg kell majd indokolniuk.
Mindegyik témapanelben 200-200 polgár vett részt, fiataltól az idősig, nagyvárositól a vidékiig, egyszerű benzinkutastól az egyetemi professzorig. Volt, aki itt fogalmazta meg először, hogy eddig kicsit „spanyol sovinisztaként élt” és az uniós intézményeket inkább csak afféle szükséges rossznak tartotta, de most, hogy belelátott egy kicsit a működésükbe, már megértően fogadja el a közös döntéseket.
Ne húzzon el mellettünk az USA és Ázsia!
A húsznál is több magyar résztvevő – akik között akadt nyugdíjas balassagyarmati kárpitos mester, oroszlányi könyvtáros, miskolci tanárnő, budapesti és győri könyvelő, állami alkalmazott és magánvállalkozó, vagy épp szegedi benzinkutas, aki, hogy többet lásson a világból, vonattal szelte át a kontinens egy részét – több témakörben is hallatta a hangját a munkacsoportokban, amelyekben szakértők segítségével vitattak meg egy-egy problémakört. Első menetben, Strasbourgban, az EP épületében, majd később négy másik helyszínen – Firenzében, Varsóban, Maastrichtban és Dublinban –, egy-egy uniós intézetben cserélték ki a gondolataikat Európa jövőjéről.
Magyar véleményként hangzott el például, hogy a digitalizáció terén Európának sokkal gyorsabban kellene fejlődnie, mert az amerikaiak és az ázsiaiak végleg „elhúznak” mellettünk. Felvetették: az unióhoz tartozásnak azt is kellene jelentenie, hogy minden polgár azonos jogokat és juttatásokat élvezzen, vagyis például egy kelet-európai beteg is igénybe vehesse alanyi jogon mondjuk egy németországi klinika magasabb szintű szolgáltatásait. Magyar és lengyel résztvevők is megfogalmazták, hogy aggódnak országuk vezetőinek magatartása miatt, mert az állampolgárok nem szeretnének kilépni vagy eltávolodni az uniótól, miközben vezetőik folyton ilyen jeleket küldenek a világba.
A menekültek vagy épp a kisebbséget alkotó csoportok felé is jóval több együttérzést mutattak a civilek, mint országaik vezetői. Elmondták, hogy az LMBTQ-közösségek, vagy a migránsok részben azért stigmatizáltak, mert az állampolgárok nem ismerik egymás kultúráját, s egyes országokban – ide sorolták hazánkat is – a közszolgálatinak mondott műsorokban csak negatívan bemutató tudósításokat lehet hallani e csoportokról. Az egyik ajánlásban megfogalmazták, hogy ha egy tagállamban nem érvényesülnek az emberi és a kisebbségi jogok, úgy valódi büntetéssel kellene sújtani, sőt, súlyos jogsértések esetén az országnak távoznia kellene az unióból.
Guy Verhofstadt liberális EU-parlamenti képviselő, a Civilek Európa jövőjéért konferenciasorozat társelnöke egy sajtótájékoztatón ehhez hozzáfűzte: sajnálatos, hogy bár az Európai Unió elvileg elkötelezett egy közös migrációs politika kialakításában, ez mind a mai napig nem valósult meg, nincs egységes szabályozás, az adott országok saját belátásuk – kényük-kedvük – szerint alakítják ki, hogyan bánnak a menekültekkel.
Volt, aki szerint az EU túl sok mindenbe szól bele, más a klímaváltozás vagy az egyre növekvő mennyiségű álhír miatt aggódott
Kelet-Európa más minőséget kap?
Többen kritikaként fogalmazták meg, hogy az európai unió túlságosan sok mindenbe akar beleszólni, miközben az államok adóbevételeinek egy jó részét is „elveszi”. A fiatalok főként amiatt aggódtak, hogy a klímaváltozás miatt egyre nehezebb lesz előállítani a világ egyre növekvő népessége számára normális élelmiszert, ezért azt kérték, hogy a mezőgazdaság szereplői fordítsanak erre az eddiginél nagyobb figyelmet.
Izgalmas vitákat váltott ki a digitális témakör: volt, aki szerint a pandémia felerősítette az interneten keresztül a fiatalokat érő agressziót és az álhíreket. Más azt kifogásolta, hogy nincs egyenlőség az uniós állampolgárok között, hiszen van, akinek tandíjat kell fizetnie az egyetemen, miközben más államokból érkezőknek nem, s felvetették azt is, azonos márkajelzésű élelmiszerek más-más minőségűek, attól függően, hogy nyugat- vagy kelet-európai országok polcain találhatók.
Abban a legtöbben egyetértettek: nemcsak az egyes témakörök megvitatása volt hasznos, de az is, hogy különböző országok állampolgárai kötetlenül tudtak beszélgetni egymással, felfedezték és érteni vélték a köztük lévő eseteleges kulturális különbségeket, s ha csak néhány napra is, de kikerültek a saját országuk véleménybuborékjaiból.
jé
