A politikusok szeretik úgy beállítani Székesfehérvár városát, mint ahol a kormánypártok a helyi érdekek mentén és a helyi értékek védelmében jól együtt tudnak működni az ellenzékkel. Nagy általánosságban valóban elmondható, hogy higgadtabb politizálás jellemzi a helyi közéletet, mint azt országos szinten tapasztaljuk, ennek ellenére azonban az elmúlt években helyi szinten is megmutatkozott a kormányzópártok szakmai körökben megütköztetést keltő kultúra- és történelemfelfogása.
A média mellett talán a kultúra volt az a terület, amit következetesen és célirányosan próbált leuralni le a kormányzópártok az elmúlt 12 évben. A Fidesz által diktált vonal látványosan jelent meg többek között a színházi életben, a szobrászatban és persze az irodalomban is. Kötelező tananyag lett a finoman fogalmazva is vegyes megítélésű Wass Albert és a szélsőséges, illetve antiszemita nézeteket valló Nyírő József is. A Petőfi Irodalmi Múzeum élére 2018-ban – a saját bevallása szerint is Orbán Viktor-rajongó – Demeter Szilárdot nevezték ki, aki miniszteri biztosként az irodalmi élet és a könyvszakma teljhatalmú urává vált. Demeter az olyan megütközést keltő nyilatkozataival keltett feltűnést, mint mikor a multikulturális Európát Soros gázkamrájaként emlegette, vagy éppen amikor nemes egyszerűséggel „leszarozta” Parti-Nagy Lajos munkásságát. (Parti-Nagy egyébként a székesfehérvári médiában sem szívesen látott vendég annak ellenére, hogy az író kötődik a városhoz, ugyanis itt érettségizett.)
A Demeter Szilárd által leszarozott Parti-Nagy Lajos a fideszes vezetésű helyi médiában sem szívesen látott vendég.
Az irányvonal Székesfehérváron is egyértelmű: bár a Hóman-szobor felállítását sikerült megakadályozni, továbbra is jórészt a regnáló hatalom számára kedves kultúresemények és kiállítások kapnak támogatást és jelentősebb sajtónyilvánosságot. Az elmúlt években a város otthont adott például Somogyi Győző és Párkányi Raab Péter A döntés című kiállításának vagy éppen Jankovics Marcell Trianon-tárlatának. Az ilyen és ehhez hasonló kiállításokkal egyébként a kultúrakedvelőknek nincs problémájuk, azzal már viszont annál inkább, hogy a fideszes világtól eltérő nézőpontok kevéssé lehetnek jelen a helyi kulturális, és – tegyük hozzá – tudományos életben. Amikor például a helyi levéltár gondozásában megjelent a Székesfehérvár története az Árpád-korban című igényes, tudományos mű, a regnáló hatalomnak szúrta a szemét, hogy a szerzők olyan álláspontokat is megemlítettek benne, melyek szerint például székesfehérvári kizárólagossága helyett a Királyok Városa és Buda együtt – beleértve az általuk közbezárt vidéket – tekinthető Árpád vezér első szálláshelyének. A könyvet aztán el is dugták a nagyközönség elől: nem terjesztették, a róla készült cikkeket pedig archiváltatták. (A kötet egyébként egy sorozat első részének készült, folytatásokról azonban nem tudni.)
Királyok, szentek, botrányok
Ebbe a tendenciába jól illeszkedik a nemrég megnyílt Királyok és szentek – Az Árpádok kora című kiállítása. Mint ismert, az emberi erőforrások minisztériumát (Emmi) vezető Kásler Miklós januárban indoklás nélkül, azonnali hatállyal felmentette a nagyszabású nemzetközi kiállítás kurátorait és a teljes szakmai irányítást az általa létrehozott Magyarságkutató Intézet kezébe adta. Ezután szinte az összes tudós (történész, régész és levéltáros) otthagyta a projektet. A programban részvevő Thoroczkay Gábor – aki amellett, hogy az ELTE Középkori Történeti Tanszék docense, a fentebb említett Székesfehérvár története az Árpád-korban című könyv egyik szerzője is – a Válasz Online-nak akkor a tudomány „einstandolásaként” emlegette a történteket. Akkor azt nyilatkozta, hogy az utolsó pillanatos minisztériumi beavatkozás, a kurátorok indoklás nélküli menesztése és a katalógus átszerkesztése „még a mai viszonyok között is szokatlanul durva lépés” és az egész tárlat komolyan vehetőségét megkérdőjelezi. Ezt támasztja alá, hogy a Magyarságkutató Intézetből delegált kurátornak, Makoldi Miklósnak nincs tudományos fokozata, egyetemi és be nem fejezett doktori évei alatt – nyilvánosan elérhető önéletrajza szerint – főként avar lovastemetkezésekkel foglalkozott. Ráadásul szakértőként szerepel a neve A pozsonyi csata című, a fantasy elemek, súlyos tévesztések, történelemhamisítások miatt botrányba fulladt, esztétikailag is megkérdőjelezhető animációs film végén.
A Királyok és szentek – Az Árpádok kora című kiállítás szakmai irányítását váratlan húzással Kásler Miklós az általa létrehozott Magyarságkutató Intézet kezébe adta idén januártól
Ahogyan azt a Válasz Online is megjegyzi, az Emmi nyomásgyakorlásának minden bizonnyal ideológiai-emlékezetpolitikai okai vannak: a Magyarságkutató lényegében Kásler Miklós házi intézete, az ott zajló archeogenetikai vizsgálatok egy részét személyesen az orvos-miniszter végzi vagy felügyeli, a cél pedig több esetben a hun-magyar prekoncepciók igazolása. A Királyok és szentek kiállítás, valamint a katalógusban szereplő szakértők (ahogyan a Székesfehérvár története az Árpád-korban szerzői) valószínűleg nem voltak kompatibilisek ezzel az vonallal, ezért a Magyarságkutató erőből alakítja saját képére a tárlatot „az új fenntartói iránymutatások figyelembevételével”.
Szent István kardja Prágából érkezett
Több mint tíz országból csaknem 700 műtárgy látható a Királyok és szentek – Az Árpádok kora című kiállításon. A tárlat egyik különlegessége Szent István kardja, amely Prágából érkezett Székesfehérvárra: a fegyver egykor István jegyesének, Gizellának a hozományaként kerülhetett Magyarországra. Ezen kívül a tárlaton szerepel többek között a feltehetően a 13. század közepén keletkezett Ómagyar Mária-siralom, Lehel kürtje, egy Árpád-kori eskükereszt és egy kettős kereszttel ellátott kora Árpád-kori magyar zászló.
A kiállításról készült riportunkat a következő lapszámunkban olvashatja!
