Több millió ember életét keserítik meg a lakhatási problémák, ám az utóbbi tizenkét évben nem sok minden történt e bajok megoldására: nem épültek önkormányzati, állami bérlakások; nem startoltak rezsicsökkentő programok – ellenben elszálltak az albérlet és lakásárak. Az otthonjövő egyelőre nem kezdődött el.
Amikor Magyarországon önkormányzati, állami bérlakásról esik szó, mindenki arra gondol, hogy valami lepusztult lyukba beszuszakolnak szegényeket. Holott a bérlakás-kérdés nemcsak a rászorulókat érinti, hanem milliók ügye: fiataloké, nyugdíjasoké, állást váltani akaró melósoké – és persze a szegény embereké. Bérlakásállomány növelésére a legkézenfekvőbb megoldás az építés. De csak látszólag az: valójában sokkal gyorsabban és olcsóbban is lehet „kiosztható” otthonokat teremteni. Az egyik elképzelés – hangzott el a Szociális Demokráciáért Intézet és az Európai Progresszív Tanulmányok Alapítványának közös konferenciáján – az önkormányzati háttérrel rendelkező úgynevezett lakásügynökség felállítása, amely az éppen nem lakott ingatlanokat gyűjtené össze, és „közvetítené ki”. Ugyanis számos olyan lakás áll üresen, amelyet tulajdonosa azért nem ad ki, mert egyszer már megégette magát, és inkább fizeti az üresen álló ingatlan költségeit, semmint albérlőkkel kelljen veszkődnie. Hogy a „balhés bérlőket” el lehessen kerülni, a lakásügynökség megszűrné a jelentkezőket, illetve stabil tulajdonosi hátteret jelentene. Az is gyakran megesik, hogy – például örökölt lakás esetében – az otthon lepusztult állapotban van, a tulajdonosnak viszont nincs pénze felújítani. Az ehhez szükséges summát a lakásügynökség előlegezné, és a költségeket szép lassan vonná a bérleti díjból. A főváros első kerületében egyébként működik egy ilyen szervezet, és tapasztalatai azt mutatják, hogy közreműködésével jócskán csökkenthető a bérleti díj.
A lakás megvásárlását, felújítását tisztességesen lehetett fizetni előtakarékossági megoldással – amely azért működött sikeresen, mert az állam is beszállt. A havonta befizetett szolid összegeket a költségvetés 30 százalékkal (évente maximum 72 ezer forinttal) egészítette ki. Nem véletlen, hogy 2018-ban már a magyarok 13 százaléka élt ezzel a lehetőséggel, hiszen ez a pénz jól jött költözéskor, de akkor is, ha egy társasház csak kazánt akart lecserélni. Csakhogy az állam ezt a konstrukciót 2018 őszén beszántotta, mindenféle működési visszásságokra (lásd: a lakástakarékok az állami pénz miatt extraprofitra tesznek szeret) hivatkozva. Ugyan a hivatalos ígéret az volt, hogy lesz majd új, hatékony spórolási lehetőség, de nem lett. A kormány leginkább a gyerekes családok otthonszerzését támogatta, így a fiatalok, nyugdíjasok hoppon maradtak. És hasonló a helyzet a lakásfelújítással is, aminek költségéből 2021. januárja óta 3 millió forintot átvállal az állam – feltéve, hogy az otthonát renováló egy 25 évnél fiatalabb gyermeket nevel, és képes kifizetni a felújítás teljes költségét, ugyanis az említett támogatást az állam utólag tolja vissza.
Éppen ezért, magyarázta Z.Kárpát Dániel (az Egységben Magyarországért szövetség lakhatási problémákra specializálódott kabinetjének vezetője), kormányváltás esetén igenis visszaállítják a lakástakarékosság valamilyen formáját, hogy mindenki részesülhessen az állami segítségből. A Jobbik politikusa szerint egyébként nem kell amiatt aggódni, hogy a rendszer visszaállítása megterheli a költségvetést, hisz a pénz jó része: a felhasznált anyagok eszköze, a vállalkozók díja, stb. mind visszafolyik a költségvetésbe.
3 millió embernek van nagyjából lakhatási problémája. Persze ekkora tömeg esetén a problémák rendkívül sokszínűek. Az egyik alapvető gond, hogy százezrek laknak egészségtelen, penészes, vizes falú otthonban. A másik nagy baj, hogy elszálltak az ingatlanárak – párban az albérlet költségeivel – így sok embernek esélye sincs rá, hogy tisztességes otthona legyen. A harmadik alapprobléma pedig, hogy a lakások nagy része „falja a pénzt”, ugyanis elöregedett és drága a fűtési rendszer, és sokszor siralmas állapotban vannak a nyílászárók (a szigetelésről, pontosabban annak hiányáról meg jobb nem is beszélni.)
SZÁMOK
25 százalékot is le lehet faragni a piaci árból, amennyiben az említett lakásügynökség közvetítésével jut valaki albérlethez
500 milliárd forintot (nagyjából az éves GDP 1 százaléka) kellene lakhatásra fordítani – erre most körülbelül 250 milliárd jut. És ez sem hasznosul hatékonyan. Például a CSOK gyakran nem azt segíti, hogy a gyerekes családot otthonhoz jussanak, hanem befektetési célokat szolgál.
