Egyedülálló módon 15 ukrán menekült kisgyerek tanítását vállalta egy kis székesfehérvári magániskola. Annak érdekében, hogy a kisdiákok mindenből a legjobbat kapják, egy teljesen új osztályt hozott létre számukra az intézmény ukránul beszélő tanítónővel. Az önkormányzat ígéretet tett arra, hogy támogatja az iskolát, ebből azonban végül semmi nem lett.
Egy komplett ukrán osztályt indított a székesfehérvári Digitális Tudás Általános Iskolája, (röviden csak Digisuli). A kicsi, békeidőben mindössze 17 gyermeket tanító magániskola diáklétszáma így szinte megduplázódott: pár hete mintegy 15 menekült kisgyerek számára nyújt mindennapos oktatást egy ukránul anyanyelvi szinten beszélő tanító nénivel. Ezt azért is fontos kiemelni, mert a gyerekek Ukrajna orosz-lakta térségéből érkeztek, magyarul nem beszélnek, így csak az anyanyelvükön, vagy oroszul tudnak kommunikálni.
A Digisuli egyébként is nagy hangsúlyt fektet – az informatikán túl – a nyelvi kompetenciák fejlesztésére: ez normál esetben az angol nyelv tanítását, míg a mostani helyzetben az ukrán anyanyelvi képzést jelenti. A kisdiákok számára ráadásul az, hogy egy osztályban tanulhatnak az azonos nyelvet beszélő társaikkal, sokkal előnyösebb felállás annál, mintha szétszórták volna őket az állami iskolákba és különböző osztályokba kerültek volna be sokadik tanulónak.
Villányi Katalin, a Digisuli vezetője lapunknak elmondta: sok civiltől kaptak segítséget, de így is vannak problémák. Mivel az iskola diáklétszáma gyakorlatilag megduplázódott, új pedagógust kell foglalkoztatniuk, valamint új (digitális) eszközöket is be kell szerezniük. Annak érdekében, hogy megfeleljenek a nem tervezett kihívásnak, megkeresték Najgyenov Vlagyiszlavot, a Székesfehérvári Ukrán Nemzetiségi Önkormányzat elnökét, aki felajánlotta: közvetít az iskola és Cser-Palkovics András polgármester között a lehetséges támogatásokról. Ezzel kapcsolatban Villányi Katalin megjegyezte: a polgármestertől akkor az intézmény azt az ígéretet kapta, hogy az önkormányzat által gyűjtött pénzadomány egy részéből finanszírozható lenne az ukrán diákok oktatásának technikai háttere. Ebből az ígéretből azonban nem lett semmi, hivatalos válaszában Cser-Palkovics András csupán az állami lehetőségeket ajánlotta az intézmény figyelmébe.
Az ukrán gyerekek tehát egyelőre tablet és számítógép nélkül tanulnak, vagyis az iskolának most ismét a vállalatokhoz és a civilekhez kell fordulnia – csak immáron nagyobb segítséget kell kérnie. „Valahonnan erre forrást kell találnunk, mert elindult az oktatás és nem tudjuk beváltani azokat az ígéreteinket, amiket az ukrán szülők felé tettünk. És azokat sem, amiket magunknak tettünk, vagyis, hogy ezek a gyerekek megkapják ugyanazt, mint amit a magyar diákok” – fogalmazott Villányi Katalin.
Az intézmény vezetője mégsem az anyagi nehézségeket, hanem a projekt emberi oldalát nevezte a legnagyobb kihívásnak. Mint mondta, a gyerekek egy része teljesen összetört. Volt olyan negyedikes „nagyfiú”, aki már az asztalára készített rózsaszínű plüssnek is annyira örült, hogy szinte elsírta magát. Ennek fényében – a lelki tényezők miatt – az iskola már pszichológusról is gondoskodott.
A vezető hozzátette: a most elindított osztályt 20 főig fel tudják tölteni, és ha igény mutatkozik rá, még egy 20 fős osztályt tudnak indítani. Az intézmény tisztában vele, hogy sok család csak ideiglenesen marad itt, mert vagy továbbáll Nyugat-Európába, vagy visszamegy Ukrajnába. Ugyanakkor azzal is számolnak, hogy a következő tanévben (vagyis szeptemberben) folytatniuk kell az oktatást.
Gyakorlatilag szerelemből
A Digisuliban egyelőre csak alsó tagozat működik, a felsőbb osztályok akkreditációja most van folyamatban. Saját definíciójuk szerint informatika-angol szakos, alternatív gondolkodásmódú magán általános iskolaként működnek. Az intézményt fenntartó egyesületet tíz ember alapította, akik gyakorlatilag „szerelemből” csinálják a projektet – legtöbbjük mindenfajta anyagi ellentételezés nélkül.
