Megszűnő ellátások miatt hosszú utazásra kényszerülő, a magánegészségügy szolgáltatásit megfizetni kénytelen betegek, várólisták, orvoshiány – jelenleg leginkább így jellemezhető Komárom és térsége egészségügyi ellátásának helyzete. A Fidesz a kormányváltás előtt még aktívan kampányolt a kórházak fejlesztéséért, azonban tíz éve radikális változtatásokat eszközölt. Ennek következményeit a mai napig szenvedi Komárom-Esztergom megye.
Nemes Andrea ügyvéd, Komárom-Esztergom 3. számú választókerületének képviselőjelöltje lapunk kérdésére elmondta, hogy a helyzet 2012-ben, a kórházak állami tulajdonba vételével változott meg drasztikusan. „2007-ben még Völner Pál, a végrehajtási botrányban érintett volt államtitkár, országgyűlési képviselő is azt az álláspontot képviselte, hogy a kórházak leépítése ámokfutás. Kiállt a Selye János Kórház mellett a város és a térség lakossága, Zatykó János, Komárom volt polgármestere, sőt ebben az időben az akkor még ellenzékben lévő fideszesek is fontosnak tartották, hogy legyen kórházunk. Aztán 2010-től változott a helyzet: a térség országgyűlési képviselője a városvezetéssel együtt kiszolgálta a Fidesz kormányzati érdekeit, és 2012. március 23-án tálcán kínálták fel a kórházat az államnak, mit sem törődve a térség lakóinak kérését tartalmazó petícióval” – mondta Nemes Andrea.
Elvesztett aktív ágyak
A képviselőjelölt elmondása szerint ezen a márciusi napon 85 ezer ember számára lett rosszabb az egészségügyi ellátás, hiszen Komárom-Esztergom megyében az összes aktív-ágyas kórházat érintette az állami átvétel. A legnagyobb károkat pont Komárom szenvedte el a térségben: az akkor 124 ágyas Selye János Kórház 109 aktív ágyából 20 maradt meg. Megszűnt az aktív ellátás, így a belgyógyászat, a sebészet és a szülészet-nőgyógyászat, a gyermekosztály. Azóta a betegeket Tatabányára irányítják. „A gyerekgyógyászat megszűnésének ellensúlyozására Komáromban 24 órás ügyelet működik és nappali ellátást biztosítanak a rendelkezésre álló ágyszámon. A gyermekorvosi ügyelet működését pedig az önkormányzat jelentősen támogatja” – tette hozzá Nemes Andrea.
Nem járt jobban a kisbéri Batthyány Kázmér Kórház sem: ott harminc aktív belgyógyászati ágyat építettek le.
Rogyadozó ellátási rendszer
„Van olyan település, ahol a rendelési időpontok megnyitása a szemészeti szakrendelésre minden hónap első hétfőjén lehetséges. Ha valaki későn telefonál, arra igaz a mondás, hogy »aki lemarad, az kimarad«, így ha súlyos problémája van, akkor kénytelen megfizetni a magánegészségügy szolgáltatásait. Több helyen nincs háziorvos, a szakrendelőkben is állandó gond a helyettesítés, a várólisták egyre nőnek… Van olyan település a körzetben, ahol már a magán-egészségügyi szolgáltató is bezárja kapuit, ugyanis nincs orvos. Nincs, mivel a kórházban dolgozó szakorvosok keze meg van kötve: ha állami alkalmazottként tevékenykednek, akkor nem vállalhatnak munkát magán-egészségügyi intézményben” – sorolja a problémákat a képviselőjelölt.
Az egészséghez, a szociális és az egészségügyi ellátáshoz való jog alkotmányos alapjog, de ennek megvalósulásához komoly változtatásokra van szükség. Nemes egyetért Szelényi Zoltán egészségpolitikai szakértővel, aki szerint szakmai alapokra kell helyezni az egészségügy irányítását, a kisebb kórházaknak és a rendelőintézeteknek pedig vissza kell kerülniük önkormányzati fenntartás alá, ugyanis itt a legrövidebb a visszacsatolás a betegek és az intézményvezetők, illetve a fenntartók között.
„A legfontosabb a lakosság egészségi állapotának javítása, a megelőzhető és elkerülhető halálozások visszaszorítása és hogy ne csak a jómódúak kiváltsága legyen az egészség megőrzése. Hiszem azt, hogy az olyan kis kórházaknak, mint a komáromi és a kisbéri is van létjogosultságuk! A kórházi betegellátást, az emberek gyógyulását nem szabad kizárólagosan gazdaságossági szempontok szerint kezelni. Az egészség nem lehet pénz kérdése” – jelentette ki határozottan Nemes Andrea.
Álljon itt néhány bejegyzés abból a petícióból, amelyet 2012. március 13-án vett át a komáromi Selye János Kórház vezetése a kórházért kiálló és harcoló lakosokat képviselő személyektől:
„Szülészet, gyermekosztály, pulmonológia. Ezekkel találkozott a családom. Mindenhol 100 százalékos teljesítményt nyújtottak. Ez az itt dolgozók érdeme: az orvosoké, a nővéreké, az ápolóké, a beteghordozóké, a mentősöké… A bizalmuk teljes és töretlen irántuk. Mivel itt születtek gyermekeim, itt gyógyították őket, csak annyit üzenek: hajrá Selye János Kórház!”
„Nekem, akinek nincs jogosítványom, autóm, vonatra nincs pénzem, ha megbetegszem és kórházi kezelésre lenne szükségem, ugyan hová menjek?”
„Nekem is fontos, hogy ne kelljen egy kivizsgálásért, sérülés vagy műtét miatt kilométereket utazni. Nem beszélve a sok munkahelyről, amit biztosít a kórház a helyi lakosoknak! Ezt érdemlik a kormánytól a kis települések lakosai…”
„Miért kell bezárni egy kórházat, aminek az a feladata, hogy életeket mentesen? Miért nem lehet azokat az intézményeket: kórházakat vagy óvodákat, iskolákat menteni, amire az embereknek szükségük van?”
„A kórház struktúraváltása a politika észszerűtlen hatalmi döntése. Merénylet a kórház dolgozói ellen, akiknek szakértelme, hozzáállása a beteg emberhez példamutató. A családias, szeretetteljes légkör nagy mértékben hozzájárul a beteg ember gyógyulásához.”
