Stílusos Vidéki Éttermiség, Egri Borműhely, noszvaji glamping. Néhány példa arra, hogy olykor bizony nemcsak a franciák és az osztrákok, de jó cél érdekében a magyarok is össze tudnak fogni.
Mutatkoznak halvány csírái annak, hogy Magyarországon is megtanuljuk: összefogva könnyebb valamit elérni, mint ha egyedül küzdünk. Nem a politikára gondolunk most elsősorban – ott épp a legutóbbi választás cáfolta ezt –, hanem az élet apró, ám jóval fontosabb dolgaira.
Az elzászi borvidéken járva saját bőrünkön tapasztalhattuk, milyen az, amikor egy-egy falu nem csupán saját marketinggel vonzza a turistákat, hanem egy nagyobb kör részeként. Colmar, ami csak úgy tobzódik a látnivalókban, lefölözi ugyan a turisták nagy részét, de ha jó a szerencsénk, az itteni „tourinform” irodába találhatunk egy kisvállalkozást, amelyik másfél óránként mikrobuszokat indít, hat-hét települést felfűzve, mindenhol kínálva valamilyen érdekességet. Egyetlen jegyet kell megváltani 17 euróért, s ha jól belőttük a napot, akár valamennyi falut felkereshetjük: mindenhol megkóstolhatjuk a helyi termelők borát, vásárolhatunk sajtjaikból, beülhetünk bisztróikba, ahol szintén a környékbeli alapanyagokból készítik a húsos pitéket, salátákat, a helyi „pizzát”, a hagymával és szalonnával gazdagított, tarte flambée-t (németül: flammekueche), salátákat, süteményeket. Gördülékenyen, hatékonyan működik ez a sajátos közösségi marketing.
Nem kell azonban egészen a német-francia határig utazni, hogy jó példát lássunk a térségi összefogásra: a szomszédos „Stájerországban” is jócskán akad arra példa, hogyan működtet három-négy falu közösen wellness szállodát, uszodát, Aqua-parkot, miként kínálnak az almára és a sütőtökre alapozva akár egy egész hetes, programokban gazdag pihenési lehetőséget úgy, hogy mindig egy-egy faluval tovább vezetnek, nem irigykedve arra, ahol előzőleg megszálltunk.
Van remény
Egy ideje nálunk is találni hasonló kezdeményezéseket, ott van mindjárt a Stílusos Vidéki Éttermiség, a SVÉT, amelynek olyan magyarországi éttermek a tagjai, mint az encsi Anyukám mondta, az Első Mádi Borház, a veszprémi Gusto 13, a soproni Harrer csokoládéműhely, a debreceni Ikon étterem, az egri Macok bisztró, a palkonyai Palkonyha, a PANIFICIO il Basilico vagy épp a tatai Platán. A csapat minden évben hatalmas összejövetelt rendez, mindig más-más régióban, így aztán az ottaniak is megismerhetik azoknak az éttermeknek a kiválóságait, ahová esetleg nem tudnak elutazni. De ilyen jó ügy az évről-évre megrendezett noszvaji glamping is, ahová szintén minden esztendőben meghívják a legjobb vidéki éttermeket: idén két év Covid-szünet után május végén kezdődött újra a rendezvény, megtelt a falu szinte minden szállodája, déltől késő estig egyfajta woodstock-i, ellazult hangulatban élvezhették a vendégek a környék természet szépségei között a jó ételeket, a jó borokat.
Eger mint Elzász
A borászok között is egyre inkább azok boldogulnak, akik nem egyedül „szántják fel a piacot”, hanem kihasználják, ha közösen lépnek fel egy eseményen, úgy nagyobb erővel tudják odacsábítani a jelenlegi, illetve jövendőbeli fogyasztókat. Ennek egyik fontos kezdeményezése az Egri Borműhely, ami már csak azért is jelentős, mert korábban az a hír járta, hogy a borvidéken képtelenek összefogni a borászok, nem úgy, mint Villányban, ahol a közösségi marketing már hosszú ideje működik. A borműhely nemcsak szakmai konferenciákat, közös kóstolókat, fesztiválokat szervez, de egy ideje abban is segédkezik, hogy a borkóstolásra érkezőknek ne kelljen taxival cikázniuk egyik helyről a másikra. Miként azt éppen az elzászi borvidéken tapasztaltuk, már Egerben is működik egy mikrobuszos körjárat, ami lehetővé teszi a borkedvelők számára, hogy egyszerűen eljussanak egy nap alatt akár több egri pincészethez a belvárostól a Szépasszonyvölgyig, Bolykitól Egerszalókig, ezáltal pedig könnyebben és hatékonyabban ismerhessék meg a helyi borkultúrát. Igaz, ez a járat egyelőre csak szombatonként közlekedik, vélhetően ugyanis a vendégek többsége hétvégén szeretne eljutni a körtúra valamelyik állomására, hétköznaponként még nem éri meg állandó járatot fenntartani. Persze legyünk megengedőek: a francia borvidékek évtizedekkel előttünk járnak marketingben, s a világban is jóval ismertebbek a boraik, mint a magyar tételek. Kis országként el kell fogadnunk, hogy a magyar borok leginkább Magyarországon világhírűek, ám minél több külföldi turista merül el egy-egy itteni látogatáskor a borkultúra és helyi gasztronómia világában, majd az itt tapasztaltakat tovább adja barátainak, ismerőseinek, annál több helyre juthat el egy-egy borvidék vagy egy jó étterem híre.
– jé –
