Az eredetileg íjkészítő Gelencsér László nagyot álmodott Somogyban: egy bölénycsaláddal indult, mára több tucatnyi példányból álló csordát tart. Rettenthetetlenek, és végtelenül egészséges a húsuk. Riport.
Éhes a pici, szinte kitépi a cumisüveget a gazdája kezéből. Pedig Gelencsér László erősen markolja a kétliteres palackot, csakhogy a közel mázsás kis bölény elképesztően nagyokat döf a fejével. A kéthónapos borjú a kaposmérői bölénykolónia legifjabb tagja, és bár a tehén lemondott róla, gazdája értő gondoskodása mellett szépen cseperedik: naponta egy kilót hízik, s már képes lenne egyetlen fejmozdulatával kettős kartörést okozni.
Gelencsér László viszont értőn közelít a termetes csemetéhez. Otthonosan mozog az Észak-Amerikában honos vadállatok között, 18 esztendeje foglalkozik bölényekkel. A kaposmérői gazda eredendően íjkészítőként dolgozott, s miután megannyi indiáníjat, tomahawkot és pipát készített, engedett a régi csábításnak, hogy nem csak a fegyverekkel kellene megidézni a vadnyugatot, hanem a préri királyának számító bölényeket is meg kellene honosítani a birtokon. Az első példányokat Németországban vásárolta. Az állatok eredeti tulajdonosa nem teketóriázott, miután egymás kezébe csaptak, felpakolta a bölénycsaládot egy Volkswagen Transporterre, mögé akasztott egy utánfutót, és útra kelt, így lelt új otthonra Kaposmérőn három tehén és egy ifjú bika. Utóbbit Samunak keresztelték, ő lett az új família feje.
– Nem volt egyszerű engedélyeket szerezni – emlékszik vissza a kezdetekre a 25-32 tagúra felszaporodott csorda gazdája. – A helyi jegyzőtől, a szakminisztériumtól, a Duna-Dráva Nemzeti Parktól, a megyei főállatorvostól, és még ki tudja, honnan kellett egy raklapnyi papírt beszereznem. Emellett rengeteg szakirodalmat olvastam a bölényekről, a szakszerűen tartásukról. Leírva minden más, igazából a mindennapok során, évek alatt tanultam meg, hogyan kell bánni velük.
A vadállat vad állat marad
Az első, amire rá kellett jönnie, s ez a saját biztonsága miatt szó szerint életbevágóan fontos volt, hogy a bölény a fogságban is igazi vadállat marad. Bár az állatok tudják, hogy tőle kapják az ételt, sőt, akár a kezéből is elfogadják, de nem engedik közel magukhoz: nem lehet simogatni őket, az etetésen kívül a megközelítésük is veszélyes, mert minden közeledést azonnal támadásnak vesznek. Nemcsak magukat akarják megvédeni, de a területüket is, ami méreteiknek köszönhetően könnyen megy. Az őrzésükre kiválasztott két komondor inkább a státuszuknak szól, mintsem a biztonságukat növeli. Ha a bölények játszani van kedvük, hagyják, hogy a pásztorkutyák ösztönösen meghajtsák őket, máskülönben a villanypásztorok mögé kergetik őrzőiket.
– Vigyáznak magukra, nem kell félteni őket semmitől – jelenti ki Gelencsér László, s a tehenek között kószáló több mint tíz, bozontos fejű bika láttán kétség sem merül fel az emberben. – Annak idején például építettem nekik karámot a rossz idő ellen, de teljesen felesleges volt. Feléje sem néznek, így a szénát tárolom benne. Időjárástól függően naponta fél mázsát legelnek, ám csak néhány kiló marad meg bennük. Esőben, hóban-fagyban, hőségben kint tanyáznak. Legelnek, télen pedig kitúrják a hó alól a füvet.
A bölények tűrőképességének oka, hogy igazi otthonukban, Montana államban mindig harminc fokot mutat a hőmérő: télen mínuszban, nyáron pluszban. Az időjárás tehát nem jelent veszélyt az állatokra, nem úgy az ember. Mivel a bölény minden porcikája értékes – húsa koleszterinmentes, nyelve a legdrágább csemegék közé tartozik a világon, bőre kiválóan megmunkálható, szőre remek hőszigetelő, hatalmas csöves csontjaiért iparművészek vetélkednek, trófeája az erre szakosodott aukciók slágere –, a XX. század első harmadára sikerült szinte teljesen kiirtani Észak-Amerikában: az eredendően 50 milliós állományból ezer állat maradt. Védetté nyilvánítása után aztán valamelyest visszaszaporították, ma nagyjából 50 ezer példány élhet vadon. Európai rokona sem járt jobban: a második világháború végére Lengyelországban kilenc tehén és egy bika maradt, innen sikerült visszatornászni ezerre a számukat.
Miért csak trófea emlékeztet az „alapító atyára”
Kaposmérőn ma harminc bison, vagyis amerikai bölény él, azaz Samu az elmúlt másfél évtizedben igencsak kitett magáért. Kétévesen került a birtokra, s 15 esztendős koráig uralta a családot, ekkor azonban, elsősorban a vérfrissítés és a génállomány érdekében a vágóhídra került – trófeája a farm bejárata fölött emlékeztet az „alapító atyára”.
Gelencsér László ismeretterjesztő túrákat is tart a birtokon. Leginkább iskolások érkeznek, akik szembesülhetnek a Karl May-könyvekben olvasott, Winnetou, Old Shatterhand, Old Firehand, Sam Hawkins és többiek által előszeretettel vadászott állatokkal. Ha szerencséjük van, éppen fürdőzés közben, a bölények kifejezetten szeretnek megmártózni a birtok egyik tavában. Télen is belegázolnak, míg be nem fagy, utána viszont el kell keríteni a tavat, mert a jég nem bírja el a közel tonnás állatokat, kihúzni pedig lehetetlen őket, hiszen senkit nem engednek közel magukhoz.
Ezt hamarosan meg is tapasztaljuk. Óvatlanul közelebb merészkedünk a villanypásztorhoz, melynek túloldalán két kisborjú bambul kifelé. A gazdájukhoz hasonlóan nyújtanánk a kezünket, benne a kukoricacsővel, ám, mintha két tank motorja dübörögne fel, a két anya is morogni kezd, majd fújtatva felénk indulnak. Bár a villanypásztor megvédene, ösztönösen hátrálunk. A mozgolódásra az új családfő, a vezérbika is felfigyel, megrázza bozontos üstökét, aztán látva a csenevész ellenfelet, unottan elfordítja a fejét. Don Corleone nézhetett így egy brooklyni zsebesre.
Negyed tonna színhúst ad egyetlen bika
Gelencsér László az első években nem vágott le egyetlen állatot sem, mert szerette volna, ha felszaporodik az állomány. Tíz éve jött el az idő: azóta évente néhányat, jellemzően bikákat, néha nem ellő teheneket dolgoznak fel a vágóhídon. Egyszer családi-baráti körben is rendezett bölényvágást: a 700 kilós bikáról negyed tonna színhús került a hűtőládákba. Zsírt egy dekát sem találtak a bőr alatt, nem véletlen, hogy a bölényhús kalóriatartalma alacsonyabb a lazacénál vagy a csirkéjénél, emellett az összes nélkülözhetetlen aminosavat tartalmazza megfelelő mennyiségben, gazdag omega-3 és omega-6 zsírsavakban, B3, B6 és B12 vitaminban, szelénben, cinkben, foszforban, s remek vasforrás. Belsőségei közül a szív és a máj is kifejezett csemege, ám az igazi ínyencség a nyelv, melyből egzotikus pörkölt készül, illetve autentikusan füstölve fogyasztják. – A helyi fogadó különlegessége téli napokon a bölényhús – jegyzi meg Gelencsér László. – Olyan időszakban is telt házzal mennek, amikor amúgy pang a vendéglátás.
