Pest megyei járókelőktől tudakoltuk, hogy tartható-e a Paks II.-es beruházás az Ukrajna elleni orosz agresszió tükrében, és milyen hatással van az atomerőműépítés a rezsicsökkentésre. Utcariport.
Az ukrán-orosz háborúról és annak lehetséges következményeiről szóló hírek között nem csak a szakértők, a napi politikai eseményeket folyamatosan követők sem igazodnak el könnyen. Így érhető, hogy „az utca embere” (ha van egyáltalán ilyen) még inkább bizonytalan.
Arról kérdeztük az embereket, mit gondolnak Paks II.-ről. Egyetértenek-e vele, hogy a magyar kormány ragaszkodik Paks II. megépítéséhez (legalábbis Orbán Viktor miniszterelnök lapzártánkkor ismert nyilatkozata szerint), vagy félni kell egy orosz erőműtől, és Márki-Zay Péter ellenzék miniszterelnök-jelölthöz hasonlóan leállítanák a beruházást? Továbbá azt firtattuk, hogy mit üzen számukra az a kormányzati mondás, hogy Paks II. nélkül nem tartható a rezsicsökkentés. Arra is kíváncsiak voltunk, mennyien tudják, hogy a Fidesz képviselői megszavazták azt az uniós állásfoglalást, mely számos területen ellehetetleníti az együttműködést az oroszokkal – a nukleáris szektorban például a Roszatommal, amelyik Paks II.-őt építi? Vagy ha hallották is ezt, eljutott-e hozzájuk a fideszes politikusok cáfolata, és nekik hittek vagy az eredeti, dokumentumokkal alátámasztott ellenzéki nyilatkozatoknak?
„Legalábbis morális és etikai aggályoknak kell felmerülniük a Paks II.-es beruházással kapcsolatban” – vélte Szabó Miklós, 48 éves üzletember, aki ezzel Aszódi Attilát, az Orbán kormány korábbi, paksi bővítésért felelős államtitkárát idézte. Aszódi ezeket a szavakat használta az RTL híradóban, miután az oroszok megtámadták Ukrajna második legnagyobb atomerőművét. A rezsicsökkentés pedig Szabó szerint egy kommunikációs szélhámosság a kormányzó párt részéről, ami sokaknál célba talált, holott ha a fogyasztói árak hosszú távon az energia világpiaci árát követték volna, valószínűleg jobban járunk. Őt mégsem ez bosszantja a leginkább, hanem – mivel társasházi képviselő – az a kötelezettség, hogy a ház bejáratánál mind a mai napig ki kell írnia, mennyit spóroltak, vagyis a szolgáltató által a számlán közölt összeget, amiről viszont fogalma sincs, hogy ki és miként számolta ki és mihez képest ekkora a csökkenés.
Ez a „tájékoztatás” zavarja egyébként Ónodi Ritát is, aki 34 éves fitneszoktató, és mint mesélte, amikor kibontja a távhőről a csekket, mindig „szívbajt kap”, mert jobban ki van emelve a „rezsicsökkentés” magasabb összege, mint amennyit fizetnie kell. Paks II.-ről azt mondta, nem ért hozzá, így inkább nem mond semmit.
„Bármikor szívesen segítek, de ha nem gond, ezt most kihagynám” – tért ki a kérdés elől másokhoz hasonlóan egy 50 körüli vak férfi, aki így folytatta: „Nem szívesen folynék bele a politikába. Természetesen van véleményem, csak sajnos ma az a helyzet, hogy bármit mondok, függetlenül attól, hogy kinek adnék igazat, az sajnos nem oda jut el, ahol értelme lenne beszélni. Aki tudja, azt nem kell meggyőznöm, aki meg nem, annak bárhogy csomagolom, nem akarja meghallani.”
Szijjártó Péter medencéje is előkerült
„Paks II. megépítése katasztrófa lenne az ár és a működésbiztonság miatt” – osztotta meg velünk tömören Ládonyi János, nyugdíjas hivatali tisztviselő. Ami pedig a rezsicsökkentést illeti, így fogalmazott: „Az tartható, függetlenül Paks II.-től, csak majd differenciálni kell, mert külügyérünk is kedvezményes gázzal fűti az úszómedencéjét, na erre nem kell csökkentés!” – mondta. Ő volt az első, aki a szankciókról szóló uniós szavazásról is véleményt mondott: „Igen, hallottam, hogy a Fidesz képviselői megszavazták az orosz szankciókat, de az emberek nagyon nagy része biztos, hogy nem tud róla, hiszen a közszolgálatinak hívott kormánymédia erről kussol.”
Szijjártó Péter medencéje, Aszódi Attila nyilatkozata és Vlagyimir Putyin bosszúja is szóba került, amikor az utca emberét kérdeztük
Pollák Judit korábban üzletasszony volt, ma nyugdíjas, egy kis egyházi közösség vezető lelkipásztora: „A három témakör összekapcsolható, ezért nem megosztva válaszolnék a kérdésekre. Mindig a bizonytalanságot éltem meg a legnehezebben az életemben. Ebből mostanában jócskán jutott mindenkinek elég csak a Covidra, a szomszédunkban dúló háborúra gondolni. Úgy hiszem, soha nem vezet jóra, amikor akár egy magánember, teljesen kiszolgáltatottá válik egy másiknak. Amikor pedig országok között alakul ki függőségi viszony, akkor mindig az a kérdés, hogy mikor, miben kell a gyengébbiknek megalkudnia. A világ azonban úgy épül fel, hogy egymásra vagyunk utalva, hiszen minden országnak más-más kincse van, ami a többieknek is szükséges. Ezek jó esetben egyszerű üzleti kapcsolatok. Rátérve Paks II.-re: az országunknak szüksége van olcsó energiára, és az atomenergia az. Vagyis, ha megépülnének az új blokkok, olcsóbban juthatnánk áramhoz. De az orosz-ukrán háborúban tapasztalt gátlástalanság, az ukrán atomerőművek körül harcok egyáltalán nem megnyugtatók, sőt! Teljesen kiszámíthatatlan, mi jöhet még, ha Putyin ránk is megharagszik…, soha ne történjen meg! A rezsicsökkentés fenntartását pedig Paks II.-höz kötni hmmm…, enyhén szólva butaság, hol van az még, mire az erőmű megépül?! Legkorábban 2028-ban, 2030-ban kezdene termelni. Meggyőződésem, hogy mindaz, amit mi, a lakosság megtudunk egy-egy fontos politikai helyzetről, a valóságnak legfeljebb a tízezer ezreléke. Nem vagyunk birtokában a fontos információknak. Természetesen azt szeretném, ha a világ békés hely lenne, de hogy erre jelenleg mekkora az esély, fogalmam sincs.”
„Mindaz, amit mi, a lakosság megtudunk egy-egy fontos politikai helyzetről, a valóságnak legfeljebb a tíz ezreléke.”
S hogy Fidesz-szavazók miért nem szólaltak meg nekünk? De igen, megszólaltak. Egy idősebb házaspár például a kérdéseket sem hallgatta végig, úgy mondta: „A miniszterelnök úr tudja, mit és hogyan kell csinálnia. Mi rábízzuk magunkat.” A megállítottak között egy másik házaspár szerint felesleges manapság ezeknek a kérdéseknek a felvetése. Tanácsként azonban azt mondták, hogy írjunk inkább az Ukrajnából hozzánk menekültek támogatásáról, hogy itt Budaörsön is több helyen fogadtak be családokat akár csak néhány órára, míg mások napokra. Hogy alkalmi civil közösségek szervezik meg számukra az étkezést, a mosást, gondoskodnak a felnőtteknek átmeneti munkáról, a gyerekeknek iskoláról, játékokról. Vagyis kit érdekel most Paks II., meg a „rezsicsökkentés”, és ebben bizony az ukrán nagykövetasszonynak – ha nem is kellett volna talán ennyire kikelnie magából diplomataként – teljesen igaza van.
