A budaörsi Frankhegyet még 1976-ban vonták belterületbe és parcellázták fel. Ma üdülőövezet, építési területté való átminősítése több okból nem célszerű. Részben mert Budaörs tüdeje az erdő, másrészt mert az önkormányzat olyan többletfeladatot vállalna azzal magára, amire nincs erőforrása. Ennek ellenére az ottani telkek tulajdonosai és az önkormányzat között húsz-harminc éve húzódó perek nehezítik az együttélést.
A Frankhegy fejlesztése is szóba került a budaörsi március 23-i képviselő-testületi ülésen annak kapcsán, hogy a Szarvas utcában lévő egyik ingatlan tulajdonosa, Szél Attila azt szerette volna elérni: sajátítson ki egy darabot a telkéből az önkormányzat, amit korábban közútnak jelöltek ki, és ezért fizessen neki a város. Ő maga is szót kért és két percben elmondta, hogy több mint húsz éve pereskedik emiatt az önkormányzattal. A követelése azonban nehezen értelmezhető annak tükrében, hogy az ülésen a jegyző, dr. Bocsi István úgy fogalmazott: erre a telekrészre nincs szüksége a városnak és pénze sincs rá.
A vita az önkormányzat és a Frankhegyen ingatlannal rendelkezők között persze ennél sokkal bonyolultabb, és még az említett húsz évnél is régebbi. Az ott élők, illetve építkezni akarók ugyanis nem értik, vagy inkább nem akarják megérteni, hogy az önkormányzat miért nem közművesíti ezt a területet. A városvezetés álláspontja pedig egyre inkább az, hogy mivel a település egyre zsúfoltabb, nemhogy ösztönözni szeretné, de inkább elejét akarja venni annak, hogy a még meglévő zöldterületeken építkezzenek az emberek. Márpedig a Frankhegy Budaörs „tüdeje”, és ha szabályozással vagy közművesítéssel utat enged az önkormányzat a fejlesztésnek – amihez ráadásul az anyagi fedezet is hiányzik –, akkor az beláthatatlan következményekkel járna. Ezért Budaörs a Frankhegyen az építési engedélyek kiadását évek óta ahhoz köti, hogy közművesített (víz, csatorna, megfelelő út) legyen az ingatlan. Ám azt évtizedek óta nem sikerül a telektulajdonosoknak megteremteni.
Kompromisszumos javaslatok, elszalasztott lehetőségek
E határozottság ellenére azért a városvezetés már többször tett kompromisszumos javaslatokat a frankhegyieknek. Öt-hat éve például nyitottá vált arra, hogy „az értelmes kezdeményezéseket” útjára engedje. Vagyis bár pénzt nem, de adminisztratív segítséget adott a fejlesztésekhez. E lehetőséggel azonban a frankhegyeiek nem éltek, mert annak ellenére, hogy moderátor bevonásával az egyezségről aláírt megállapodás jött létre, utólag többször kiderült, hogy a lakosság részéről éppen aláírók pár hónap elteltével már nem képviselhetik a teljes közösséget, az „újak” pedig a maguk részéről nem tartják jónak az egyezséget. Javaslatot persze azóta se küldött a hivatalnak a részükről senki. Dr. Bocsi István jegyző erről úgy fogalmazott legutóbb, hogy a város az elfogadott szabályozási terv szerint lépésről-lépésre szeretett volna haladni Frankhegy ügyében, de a Víziközmű Társasággal elakadtak a tárgyalások, mert ők egyeztetések helyett inkább beperelték az önkormányzatot. Így a korábban megkezdett tárgyalások helyett bírósági eljárások folynak.
Miben lenne ma más a helyzet, ha az 1970-es évek második felében az akkori városi tanács nem vonta volna belterületbe és nem minősítette volna át üdülőövezetnek a Frankhegyet? Például nem lennének ott az elhagyott hétvégi házak és a néhol „kacsalábon forgó paloták” sem? Megmaradt volna egy összefüggő, akár természetvédelmi rész? Talán. Mert látva, hogy mi zajlik ma például a Kőhegyen, ahol nap mint nap ejtenek újabb és újabb tájsebeket a munkagépek, nem lehetünk ebben sem biztosak. Amiben viszont igen, hogy a kialakult helyzetben az ottani telkek tulajdonosainak az érdekei ütköznek a város egészének az érdekeivel. Így semmi meglepő nincs abban, hogy miközben az évente egyszeri közmeghallgatásokon szinte másról sincs szó, csak a frankhegyiek sérelmeiről az önkormányzattal szemben. A legutóbbi, két évvel ezelőtti helyi közvélemény-kutatás szerint a válaszadók 98-99 százaléka azt szeretné, hogy az önkormányzat inkább a meglévő belterületek fejlesztésére és az intézményeire költsön pénzt, és csupán 1-2 százalék szerint fordítson többet a Frankhegyre.
Szakmai segítséget nyújt az önkormányzat
Van még egy szempont, amit a Frankhegyen ingatlannal rendelkezők érvként szoktak felhozni, nevezetesen, hogy a város nyugati végében, Budaörs-Alsószálláson és Felsőszálláson, a Csiki hegyek alatt, az Odvas hegy környékén vagy a Törökugrató alatt, időben sokkal később jelent meg az igény az infrastruktúra fejlesztésére, mégis, jóval előrébb tartanak, mint a Frankhegyen. Ez a márciusi testületi ülésen is elhangzott, ahol a jegyző és a polgármester azt válaszolta, hogy ezeken a területeken a lakosság példa értékű összefogással, önerőből finanszírozza a szükséges beruházásokat, amihez az önkormányzat a szakmai segítséget adja.
„A valódi megoldás nem a hatóságok, nem is az önkormányzat, hanem a Frankhegyen építkezni kívánók kezében van, hogy egymással is megegyezve hozzájáruljanak a településrész fejlesztéséhez, területet adjanak le az utak szélesítéséhez, víziközmű-társulaton keresztül segítsék elő utcájuk közművesítését” – nyilatkozta még 2015-ben a budaörsi jegyző, a Kúria egyik akkori döntésére reagálva. Ám, ahogy fentebb írtuk, a Frankhegyen építkezni kívánók azóta sem képviselnek egységes álláspontot szinte semmiben azonkívül, hogy szamon kérik az önkormányzatot.
Politikai alapon
A Frankhegyen lévő ingatlanokkal kapcsolatos napirendnél a „polgármester csapatából” a Budaörs Fejlődéséért Egyesület több képviselője és a polgármester is azt kérte, hogy a testületben Budaörsön kisebbségben lévő, így a városban ellenzéki Fidesz-frakció foglaljon világosan állást: egyetértenek-e azzal, hogy a város túlnépesedése ellenére a Frankhegy területén zöld utat adjanak az építkezéseknek ezen a több mint 130 hektáros területen. Ez utóbbi esetben ugyanis csak a közművek és az utak kiépítése tízmilliárdos nagyságrend lenne még a 10 évvel ezelőtti becslések szerint is. Ráadásul a tartósan kiköltözők ellátása olyan intézményi fejlesztéseket követelne az oktatás és a szociális ellátás területén, valamint a közlekedésben, ami kezelhetetlen helyzeteket idézne elő. A Fidesz frakció tagjai ugyan megkerülték a választ, de a konkrét előterjesztésre nemmel szavaztak.
