Aki nem lépett tehénlepénybe vagy más hasonló „meglepetésbe”, az nem is járt a siófok-töreki Dharma lómenhelyen. Azon sem csodálkoznánk, ha ez egyenesen kötelező volna, mielőtt valaki felmerészkedik a Nemzeti Létrakilátóra, ami valójában egy lebetonozott és lecsavarozott nagyobb kettes létra.
Csak a tisztán látás kedvéért: a Széchenyi-terves logós tájékoztatón (így illik egy ilyen nemzeti elnevezésű létesítmény esetében) azt olvassuk, „az agrárminisztériummal kötött együttműködési szerződés alapján, az államilag elkobzott és a Dharma Ló Menedék Alapítványnál elhelyezett lovak, kecskék és marhák gondozásáért járó állami támogatásból épült”. Abból a támogatásból, amit az alapítvány a mai napig nem kapott meg, mint ahogy az állatok gondozásáért járó juttatások sem érkeznek.
Nemzeti Létrakilátó és Panoráma Dézsafürdő avatójára szólt a meghívó, valamint előrehozott majálisra, ahol az ukrán menekültek és magyar segítőik sütnek-főznek, büféznek, a bevétel pedig természetesen azokat illeti, akiknek erre ott és most van a legnagyobb szükségük.
Semmiből sokat
A kilátó a már említett okokból nem épülhetett állami támogatásból, de persze nem is ingyen készült. „Nagyon megdrágult a faanyag” – mondja a házigazda, Czinkóczy Csaba, aki eddig még egy fillért sem látott az államilag elkobzott állatok tartásáért… Közben ukrán menekülteket is befogadott a 40 hektáros festői, Balaton fölé magasodó birtokára, így már velük teljes a kis közösség.
Az avatóról közben, azt hinnénk, lemaradunk, de szerencsére mégsem: az ugyanis abban a pillanatban történt meg, ahogyan az első látogató felmászott a nyolc fokú létra tetejére, ahonnan a szeles, de tiszta levegőjű, napos időnek köszönhetően a túlparti Tihanyi-félsziget is megtekinthető.(Habár az az igazság, hogy nyolc létrafokkal lejjebbről is…). „Ami Dubainak a Burdzs Kalifa, Párizsnak az Eiffel-torony, az Törekinek a Nemzeti Létrakilátó” – magyarázza Czinkóczky Csaba, hozzátéve, hogy – amint az a tábláról is leolvasható, nem mellesleg az agrárminiszter és a miniszteri biztos arcképe mellett – ők nulla forint támogatásból is sokkal többet kihoztak, mint az elhíresült néhány arasznyi alföldi kilátó, tengernyi uniós pénzből…
Adományokkal emberért, állatért
„Dharma, ezt kell beütni a GPS-be és idehoz” – irányít valakit a telefonban a házigazda, merthogy jönnek Pestről (Dolák-Saly Róbertet is várják gitározni) és máshonnan is, akik persze még sohasem jártak Törekiben, Siófok eme falusias városrészében, de ha nem kényes a tehénlepényre, akkor kizárt, hogy ne térjen vissza ide egy nagyvárosi panellakó.
„Kapom a telefont, hogy majdnem száz államilag elkobzott állatnak csináltassak vérvizsgálatot, ez meg is történik, egymillióba kerül, de a pénzt csak ígérgetik” – ad magyarázatot Czinkóczky Csaba, hogy mi indította a miniszteres-miniszteri biztosos tábla elkészítésére. Ilyen egy szabad ember – dicsérnénk a szemébe, ha ráérne, mert újabb és újabb vendégeket és adományokat fogad: valaki például paradicsompalántát hoz az ukrán menekülteknek, rotyog a kondérban a paprikás krumpli, a lovakat és a szamarat jól tartják sárgarépával a látogatók, a tulaj pedig már azon mereng, hogy ha jön a szezon, és kinyitja a nomád kempingjét, akkor a kedves ukrán menekült hölgyek állnak majd be recepciósnak őhelyette. Feltéve persze, ha addig sem tudnak hazatérni, amire sajnos van esély. Egy fiatal fiú közülük, a 12 éves Lev mindenesetre már „leszerződött” a helyi utánpótlás futballcsapathoz Törekiből, a „szabadság-hegyről”.
