Az utóbbi évtizedben számos fejlesztés zajlott a Tolna Megyei Balassa János Kórházban, de a helyi egészségügy még mindig két súlyos terhet cipel: a szülészeti és nőgyógyászati blokk, valamint a rendelőintézet rendkívül méltatlan állapotban van. Fájdalmas a szekszárdi egészségügyi látlelet.
Horváth István, a Tolna megyei 1. számú választókerület országgyűlési képviselője (Fidesz-KDNP) 2018 óta kampányol az új szülészet létrehozásával. „A tervek szerint új szülészeti-nőgyógyászati blokkot kap a megyei kórház, emellett a rendelőintézet is teljesen megújul” – nyilatkozta még bő egy évvel ezelőtt, 2021 februárjában is. Úgy, hogy az első bejelentés óta nem történt semmilyen előrelépés az ügyben… (A Rádió Antritt honlapján egyébként visszakereshetők az impozáns látványtervek, érdemes megnézni.) „Egy régi egészségügyi adósság lerendezése az itt élők felé” – zárta mondandóját akkor Horváth István. Valóban az lenne, ha megvalósulna. Addig azonban csak ígérgetés marad.
Kontraszt megyén belül is
– Sajnos az egészségügyünk ugyanolyan alacsony színvonalon áll, mint országos összevetésben Tolna megye, azon belül is az 1. számú választókerület és Szekszárd városa – így összegezte a helyzetet Bomba Gábor, az Éljen Szekszárd Egyesület elnöke. – Az ország legkisebb lélekszámú megyei jogú városa a miénk; területi kiterjedés szempontjából a megyében csak a negyedik helyen áll Paks, Tamási és Dunaföldvár mögött. Hatalmas a kontraszt Tolnán belül is mondjuk a paksi és a szekszárdi térség között – az ismert paksi beruházások miatt ott komolyabb iparűzésiadó-bevételekkel számolhatnak, a fejlesztések zöme arrafelé valósul meg. Nem utolsó szempont az sem, hogy az ottani országgyűlési képviselő sokkal nagyobb lobbierővel bír, keményebben képviseli a térség és a választói érdekeit. A kontrasztot tovább árnyalja, hogy a saját országgyűlési képviselőnk is elköltözött a paksi körzetbe, átvitte az összes cégét, ott gazdálkodik. Elgondolkodtató, hogy az iparűzési adójával nem azt a térséget erősíti, amit képvisel. Négyévente ilyen tájban megjelenik, és újra megígéri ugyanazt, amit korábban, de nemigen teljesül belőle semmi.
Szinte semmilyen nagyobb beruházás nem történt Szekszárdon és környékén az elmúlt nyolc évben, ami komolyabb változást generált volna a térségben – így látja a helyzetet Bomba Gábor. Szerinte egy elkötelezett országgyűlési képviselőre van szüksége a térségnek, aki képes a komplex felemelkedésért lobbizni. Az elsők között például az M9-es autópályáért: ha az végre-valahára megépülne és itt haladna át, akkor megnövekedne az érdeklődés a térség területei iránt, és „akkor mi leszünk a kelet–nyugati folyosó Európa és a keleti országok között”.
Hosszú várlólista, állandó orvoshiány
Szekszárdon az utóbbi időben 10 százalékkal csökkent a térség lakosságszáma. A lepusztult utak, a hiányos infrastruktúra, a gyengélkedő egészségügyi ellátás és a gazdaság egy helyben toporgása nem igazán vonzó perspektíva a fiatalok számára.
– A fiatalokon kívül az orvosaink, asszisztenseink is átvándorolnak a látványosan fejlődő térségbe, és inkább ott vállalnak munkát, ahol jobb körülmények között tudnak élni – mondja Bomba Gábor. – A háziorvosi rendelőkben és a kórházban egyaránt állandó orvoshiánnyal küzdenek, emiatt nemegyszer hosszabb a várólista, mint az országos átlag.
A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő honlapján lekérdezhető a várólisták hossza. E szerint például csípőprotézis-műtét esetében a Dél-Dunántúl régióban az átlagos várakozási idő a megelőző hat hónapban 274 nap – itt a leghosszabb a régiók között; az országos átlag 146 nap. Úgy értesültünk, a Balassa-kórház leginkább neuralgikus pontjai – a szülészeten túl – a sürgősségi és a traumatológiai betegellátás; ezeken az osztályokon kis létszámú, fáradt személyzet dolgozik, nemegyszer nem megfelelő szakemberek…
– Szekszárdon még egy magánkórház sem nyílt, nem látnak a térségben fantáziát. Az utóbbi időben a kormányprogram magasabb béreket garantált az egészségügyi dolgozóknak, nekünk pedig jobb infrastruktúrát, élhetőbb körülményeket kell biztosítani az ideköltözőknek, mint a szomszéd térségekben. Vonzóbbá kell tenni a településünket a pályakezdő orvosok számára! Az említett szülészet hangsúlyos eleme a kampánynak is, merthogy az elmúlt években mindig kimaradt a felújításokból. A meglévő épület korszerűsítése is szóba jöhet, de szerencsére a mostani kórház területén van egy nagyobb terület, ahová terveink szerint egy új épületet is fel lehet húzni.
EZ KELL
Egy gyermekorvos kívánságlistája
Ha hármat kívánhatna Gonda Mária, Tormay Károly-díjas házi gyermekorvos, az első kérése biztosan az új ügyeleti épület átadása lenne. Hiába építették meg ugyanis önkormányzati forrásból és uniós támogatásból, majd adták át lassan 15 hónapja (!) a szekszárdi orvosi ügyeleti központot és rendelőt az Ybl Miklós utcában, az üresen áll, mert nem tudnak kompromisszumot kötni az önkormányzattal.
Második kívánságként a rendelőfejlesztést említi: történtek már felújítások a városban, de jócskán akad még tennivaló: újabb, korszerűbb rendelőkre van szükség az elavultak helyett, 21. századi gyógyítási eszközökkel és feltételekkel. A rendelőkbe ezenfelül orvosok is kellenek, márpedig az utánpótlás terén még nagyobb a baj. „A háziorvosok 70-75 százaléka 60 évesnél idősebb; ismerek jó néhány kollégát, aki még 70 és 80 között is gyógyít, mert ha visszavonulna, egyszerűen nincs helyette más. A helyettesítésekkel úgy-ahogy be lehet tölteni az ellátatlan területeken tátongó lyukakat, de ez nem tartós megoldás, mert közben a háziorvosok egymást is helyettesítik szabadságolás miatt, vagyis ez a túlterheltség az orvosi ellátás minőségének rovására megy.” A pandémiás csúcsidőszakok hatványozták a gondokat, például a rengeteg adminisztráció, a jelentési kötelezettségek és főleg az utasítások szinte hetenkénti változása, ezek nyomon követése még jobban megnehezítette az egészségügyben dolgozók életét.
Dr. Gonda Mária harmadik kívánságát a betegek tudnák teljesíteni. Úgy érzi, az emberek egészségügyi kultúrája jócskán javításra szorul. Szerinte hasznos lenne az általános iskolában bevezetni az egészségügyi ismereteket, és akkor talán kevesebben jönnének teljesen indokolatlan problémával az ügyeletre, elvonva az időt, energiát az indokolt betegek elől. „Ezenkívül a lakosságnak akceptálni kéne azt, hogy háziorvosként napközben dolgozunk a rendelőben, utána éjjel ügyelünk, és másnap nem jár nekünk szabadnap, ugyanúgy dolgoznunk kell, akár aludtunk éjjel, akár nem. Szóval az ügyelet nem egy meghosszabbított rendelés.”
