A Kanizsai Izzó Üveggyára 49 éve után váratlanul megpihent. Ez az üzenet fogadta a Tungsram dolgozóit húsvét hétfőn. Bár már korábban is lehetett érezni, hogy baj van az üzem körül, a helyzet mostanra vált kritikussá. A dolgozók nem tudják, hogy ezután mi vár rájuk…
Következő történetünk hősét nevezzük Gábornak. Gábor jelenleg pizzafutár Nagykanizsán, korábban azonban egy évtizedig dolgozott a Tungsramnál. Hetek óta puhítom, hogy meséljen a gyárról, arról, hogy érezték-e az ott dolgozók: baj van. Húsvét hétfőn jelentkezett az interneten egy olyan üzenettel, melyben az „Izzó” Üveggyárának „gyászjelentése” volt. Ebből kiderült: a gyár este kilenc órára invitálta ez a dolgozókat a búcsúztatásra. Ahogy a gyászhírben írták, a Kanizsai Izzó Üveggyára 49 éve után váratlanul megpihent.
Gábor egy évvel ezelőttig az üveggyárban dolgozott, műszaki ember volt. Azt kérte, hogy a munkájáról ne beszéljünk, mert nem szeretne rosszat azoknak, akik még ott vannak. Nem tudja, hogy miről és mennyit mesélhetnek külsősöknek, milyen titoktartásra kötelezték őket a gyár végnapjaival kapcsolatban. Azt, hogy nehezen nyílnak meg a Tungsramnál dolgozók, a szerző is tanúsítja, hiszen a munkavállalók közül senki sem kíván arról beszélni, hogy mi történik a gyárban. Arról sem akarnak diskurálni, hogy az ott dolgozó 1200-1300 ember egyikeként mi vár rájuk, mihez kezdhetnek egy olyan városban, ahol az ő munkaerejükre vajmi kevés igény van.
Kísérleti üzemből fényforrásgyár
A „jólértesültek” Nagykanizsán évek óta mondogatják, hogy valami nincs rendben az Izzóban. Legyen bármi is a hivatalos neve ennek az üzemnek, a városban „Izzóként” mindenki tudja, hogy miről van szó. A fényforrásgyár fénykorában ötezer embernek is biztosított megélhetést. A világ minden részére szállították innen a hagyományos izzókat. A Tungsram történetét ismertető lighting.tungsram.com című weblap szerint 1969. április elsejétől nevezték hivatalosan nagykanizsai fényforrásgyárnak a korábban kísérleti üzemet. Mint a honlap beszámol róla: „1964-ben Nagykanizsát választották a fényforrásgyártás bázisául, mert az üveggyártáshoz szükséges földgáz rendelkezésre állt, és az ott működő üveggyár miatt a lakosság egy része üveggyártási ismeretekkel rendelkezett. A gyárépítés, a munkavállalók képzése, egy új termelési technológia bevezetése, a gyártósorok megépítése időt vett igénybe, de 1965 szeptemberében már megindult a termelés néhány lámpa- és fénycsőtípussal. 1969. április elsején megszűnt a gyár kísérleti jellege, ahogyan a névváltoztatás is kifejezte azt: 1969-ben a Tungsram fényforrások kb. 20%-a készült Nagykanizsán.”
És a vevő egyszer csak odébbállt
A tungsramosok azt mondják, hogy a gyárral kapcsolatos problémákról házon belül már régóta beszéltek. Eltűnt a piac, hiába korszerűsítették a gyártósorokat, sok volt az elavult gép, berendezés. Az olcsó kínai termékekkel pedig nehéz a világpiacon felvenni a versenyt. Márpedig a nagykanizsai termékek csaknem száz százaléka exportra készült.
Történetünk hőse, Gábor is azt mondta, már régóta tudták, hogy baj van, de arra, hogy az üveggyár is leáll, senki sem gondolt. Már csak azért sem, mert ennek a gyáregységnek vevője is lett volna, akiről hivatalosan nem sokat lehet tudni, csak azt, hogy klasszikus üveggyárként üzemeltette volna a gyárat. Valami hiba csúszott azonban az egyezkedésbe, mert – ahogy Gábor is mondta – a vevő odébbállt. Ez azt is jelenti, hogy az üveggyártó részleg dolgozói sem érezhetik magukat biztonságban: hacsak nem történik csoda, akkor ők is munka nélkül maradnak.
A Tungsram utolsó évei
A nagykanizsai és természetesen a vállalathoz tartozó többi hazai gyárban dolgozók számára 2018-ban csillant fel a remény. Akkor a GE Lighting magyarországi – és több más országbeli – üzemeit megvette a GE elnökének saját cége, amely a Tungsram márkanevet visszaállította, és olyan fejlődést ígért, ami biztonságot jelentett volna a gyáraknak és az ott dolgozó tízezreknek. Jól is indult minden, 2019 januárjában Szijjártó Péter külgazdasági miniszter írta alá Jörg Bauerrel, a cégcsoport vezérigazgatójával a vállalat és a kormány közötti stratégiai megállapodást. Szijjártó akkor bizakodva nyilatkozott. „A tavalyi esztendő egyik kifejezetten fontos gazdasági eseménye volt a 123 éves márka, a Tungsram újraéledése. A Tungsram esetében a harmadik legnagyobb magánkézben levő magyar vállalatról beszélünk, ezért is egyértelmű, hogy a magyar kormány stratégiai megállapodást kötött a vállalattal.” Ez bizony abban az időben sok jóval kecsegtetett, mára azonban úgy tűnik, valami hiba csúszott a rendszerbe.
Pletyka vagy valóság?
Választási kampány idején természetes, hogy a politikai felek igyekeznek a saját érdekeik mentén használni az információkat. Így tett a kormányzópárt is, amelynek polgármesterét arra kérték a helyi önkormányzat ellenzéki többségének tagjai, járjon utána annak, mi a helyzet a nagykanizsai gyárban. Ha másért nem, legalább azért, hogy az ott dolgozó 1200-1300 ember érezze: a város figyel rájuk, és ha kell, próbál segíteni.
Az már februárban napvilágot látott, hogy a vállalat vezetése egyoldalúan módosította a kollektív szerződést. Ez a dolgozók elbocsátása esetén a végkielégítés, a felmondási idő és a házastársak védelmére vonatkozó pontokat megszüntette. Ezek a változtatások pedig már akkor előrevetítették, hogy nagy bajban van a vállalat. Balogh László polgármester (Fidesz-KDNP) erről a témáról – mint az ellenzék hangulatkeltéséről – alkotott véleményt, mondván, hogy ez csak pletyka. Hivatkozott egy levélre is, melyet Jörg Bauer írt pár nappal a választások előtt. A Tungsram elnök-vezérigazgatója ebben azt fejtegeti, hogy nem kíván részese lenni a politikai csatatérnek, majd a választások után ad tájékoztatást.
Jörg Bauer és az ITM
A választások másnapján aztán nyilatkozott is az Indexnek a Tungsram vezérigazgatója. A hosszú írás lényege az volt, hogy gazdaságilag már nem tartható fent a gyártás, és a cég saját erőből nem tudja finanszírozni a felmerülő költségeket. A vezető a kormánytól kért segítséget, amelyre reagálva az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) az ATV Híradó érdeklődésére levélben reagált: „A kormány számára valamennyi vállalkozás fontos, amely otthonának tekinti hazánkat, ezért vizsgálja, hogyan tud segítséget nyújtani a Tungsram számára annak érdekében, hogy a cég működése továbbra is biztosított legyen”.
Az még rejtély, hogy a vállalat kap-e kormányzati segítséget, és ha igen, milyen formában, vagy az egyébként is nehéz gazdasági környezetben erre nem lesz lehetőség.
Lobbierő, közbenjárás – Hol van a térség képviselője?
A Nagykanizsa központú Zala 3-as választókerületben a Fidesz-KDNP színeiben induló Cseresnyés Pétert újraválasztották. A tungsramos üveggyár leállításáról szóló poszt alatt több hozzászóló is hiányolja a honatyát. Cseresnyés egyébként az ITM egyebek mellett fogyasztóvédelemért is felelős államtitkára, aki egy-egy járda avatáskor vagy termelői piac átadásakor gyakran hangoztatja, hogy ez a közbenjárásának és lobbierejének köszönhető. Ezt várnák most sokan a gyárban dolgozók közül. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy hiába. Cseresnyés a Tungsram ügyében nem szólalt meg. Akkor sem, amikor kiderült, hogy az ország többi üzeméhez hasonlóan a nagykanizsaiban is leáll a termelés és – egyelőre meghatározott időre – szabadságra küldik a dolgozókat.
Van remény?
– Hát ez egy nagyon jó kérdés – így kezdte a fenti kérdésre adott válaszát Kupó Csaba, a Nagykanizsai Fényforrásgyár Demokratikus Szakszervezetének elnöke. – Nehéz helyzetbe kerülhetünk. Ahogyan nehéz helyzetbe kerülhet Nagykanizsa városa és a környék is, mivel nagyon sokan dolgoznak itt. A többi szakszervezettel közösen többször kértük a cég vezetését, hogy – hasonlóan más vállalatokhoz – kérjen segítséget az államtól. Itt, a nagykanizsai telephelyen is van olyan bérlő, amelyik milliárdos segítséget kapott. Azt gondolom, ha a vezetés időben lép, rajtunk is segítenek.
Kupó Csaba szerint Nagykanizsa egyik legnagyobb foglalkoztatója a Tungsram, a dolgozók átlagéletkora ötven év körül van. Az ő esélyük az elhelyezkedésre szinte nulla. Teljes családok eshetnek ki a munka világából, sok a házaspár, akiknek már a gyerekeik is a vállalatnál dolgoznak. A kollektív szerződés eddig védte őket, ez azonban ma már nincs így.
ÉVE: Segítsen a kormány!
Fodor Csaba, az Éljen Városunk Egyesület (ÉVE) frakciójának vezetője azt mondta, hogy a kormánynak kötelessége segíteni, piacot keresni, már csak a stratégiai megállapodás okán is, de az önkormányzatnak is próbálkoznia kell. A lényeg azon van – mondta a frakcióvezető –, hogy segítenünk kell a Tungsramnak ahhoz, hogy a jelenleg ott foglalkoztatott ezerkétszáz ember munkahelye megmaradjon. Ez a létszám leépítés nem csak Nagykanizsát, hanem egész Dél-Zalát sújtani fogja.
Tar Mihály
