Nem egészen egy hónappal azt követően, hogy Jörg Bauer a Tungsram Group elnök-vezérigazgatója Nagykanizsa polgármesterének írt levelében tagadta, hogy tömeges elbocsátásokra készül a vállalt, kiderült: a cég az országban működő gyáraiból összesen 1600 embert bocsát el. A szakszervezet információ szerint legtöbben, 700-an Nagykanizsáról kerülnek utcára. Újpesten 400, Kisvárdán 276, Hajdúböszörményben 170, Zalaegerszegen 60 embernek kell új munkahely után néznie.
Nagyjából két hete az üveggyár dolgozói a Facebookon gyászhírként közölték, hogy a nagykanizsai üzemben működő üveggyárat leállítják. Húsvét hétfőn este kilenc óra volt a tervezett kikapcsolás időpontja. Többen is arról számoltak be, hogy a kemencéket úgy állíttatták le a dolgozókkal, hogy abból a folyékony üveget nem engedték ki. Ez pedig azt jelenti, hogy a berendezéseket már nem lehet újra indítani… A gyár vezetése még ekkor sem közölte a terveit, mindössze annyit lehetett tudni, hogy az üveggyári dolgozókat más egységekben helyezik el.
Nem csak a cég vezetése hallgatott, de az ellenzéki kérések ellenére hallgattak a kormányoldal politikusai is. A Tungsram dolgozói már februárban tudhatták, hogy komoly bajba kerültek. A vállalt vezetése akkor egyoldalúan módosította a kollektív szerződést: törölték azokat a pontokat, amelyek a Munka Törvénykönyvénél kedvezőbb feltételeket biztosítottak azoknak, akiknek megszűnik a munkája. Ennek a módosításnak a hatályba lépése a felmondást követő harmadik hónap, így májusban már nem sok jóra számíthatnak az elbocsátott dolgozók.
ONLINE BEJELENTÉS
A gyár közleménye szerint a Tungsram megszünteti a hagyományos világítástechnikai termékek gyártását, ezért válik 1600 ember – köztük egyébként nagyjából 200, munkaerő kölcsönzők által biztosított dolgozó – feleslegessé. A gyár dolgozói azt mesélték, hogy a döntést online jelentette be a cég vezetője, személyesen nem állt ki a dolgozók elé a menedzsment. Az 1600 ember elbocsátásától azt remélik, hogy a maradó 1500 ember munkája biztos lesz. A leépítések Kisvárdán és Hajdúböszörményben kezdődnek, majd jön a többi egység. A bejelentés szerint négy ütemben kerülnek az utcára a dolgozók, akiknek a vállalat gondoskodást is ígért. Eszerint a helyi munkaügyi központokkal együttműködve információs napokat tartanak munkalehetőségekről, állásbörzéket szerveznek, de még az önéletrajzok elkészítésében is segítenek.
ÉRTHETŐ A ROSSZ HANGULAT
Az utcára került dolgozók azonban nem optimisták a jövőjüket illetően. A nagykanizsai üzem dolgozói azt mondják: nem ők lesznek, akikért két kézzel kapkodnak majd a munkaerőpiacon. Az itt dolgozók átlagéletkora 50 év körül van, ez pedig sokat elárul az esélyeikről. Egyáltalán nem meglepő, hogy a gyárban gyászhangulat uralkodik. Az sem sokat segített, hogy a bejelentést követően közösségi oldalaikon a térség újraválasztott képviselője és Nagykanizsa polgármestere is megszólalt. Arra egyikük sem tért ki, hogy korábban miért hallgattak, de már egyikük sem titulálta pletykának a kellemetlen híreket. Cseresnyés Péter újraválasztott fideszes képviselő hosszú, ám túl sok lényegi elemet nem tartalmazó közlése leginkább arról szól egyes szám első személyben, hogy milyen sikeres egyeztetéseket folytatott. Ezek konkrét megoldást nem, csak adminisztratív jellegű, leginkább a csodaváró állásbörze szervezését taglalta.
Balogh László fideszes polgármester sem tudott sok konkrétummal szolgálni, azon túl, hogy a képviselő ténykedését magasztalta.
NÉHÁNY EMBERNEK VAN REMÉNY
Mindezek után halvány remény lehet, hogy már van olyan cég, amelyik jelezte, hogy szívesen látja a tungsramosokat a dolgozói között. Van köztük olyan, amelyik akár 100 embert is tud szinte azonnal alkalmazni. Jó lehetőség lehetne a városba ígért cseh érdekeltségű vagongyár is, de arról a bejelentés óta sokat nem lehetett hallani. Ráadásul, ha minden úgy lesz, ahogy a választások előtt közölték, még majd’ egy év míg ott megkezdődik a termelés. Az persze más kérdés, hogy a most elbocsátott dolgozók miként húzzák ki addig, ahogy azt sem lehet tudni, hogy a képességeik megfelelnek-e az új munkához, a vasúti kocsik gyártáshoz.
Tar Mihály
